Észveszejtő időtlenség

Amikor  hétköznapok egysége megbomlik az elmédben

Mit értek az időtlenség érzete alatt?

A betegség bennem való lefolyása alatt vettem észre, hogy a múltba vesző pánikrohamok helyett, egy új, legalább olyan ijesztő tünet ütötte fel bennem a fejét: az időtlenség érzete.
Jelen voltam minden nap, tettem a dolgomat, és elkezdtem új szokásokat felvenni, hogy megtörjem a hétköznapok szürkeségét, és, hogy persze segítsem a gyógyulásomat. Ezzel egy időben azonban azt vettem észre, hogy nem vagyok képes már összefűzni a napokat egy egységgé, mintha minden nap csak az adott nap létezne, képtelen voltam távolabbra látni a velem éppen megtörténő dolgoktól.

Minden nap csak az adott napot éltem meg, teljesen eltűnt belőlem az elkövetkező napokra vonatkozó remény, amelyet oly sok ember teljesen természetesnek tart az életében. Pedig nem az! Az állandóság érzete, a holnapban való bizonyosság az, amely elég önbizalmat ad az embernek az élete folytatásához. Ez az, amit én elvesztettem, és jó ideig nem is tudtam, hogy hogyan szerezzek vissza.

Mi van akkor, ha csak a ma van neked?

Eleinte amikor felfedte magát ez a tünet az elmémben, nagyon megijedtem. Úgy éreztem, hogy nincs értelme az életemnek, hogy minek élni, ha mindig csak a ma van nekem, mi lesz ha nem múlik el ez a tünet, mi lesz így velem, ha nem tudok a jövőmre koncentrálni? Méhrajként zümmögtek a fejemben a gondolatok, ezek nagy része sajnos negatív volt, hiszen azokkal a legkönnyebb azonosulni.

Aztán eldöntettem: próbálom ezt is a pozitív oldaláról nézni. 

Elkezdtem úgy gondolkodni, hogy ez talán nem is rossz dolog, hiszen ahelyett, hogy a sokkal kimerítőbb nagy képet venném alapul vagyis az életem hónapokra való megtervezését, ennél sokkal kisebb méretben dolgozhatok, lebonthatom napokra a mindennapjaim, így sokkal több fókuszt tudok arra irányítani ami éppen megtörténik velem.Minden napomat eszerint a gondolat szerint igyekeztem megélni: reggelente mindig úgy indultam el otthonról, hogy ez egy csodás nap lesz, ami mély emlékeket fog bennem hagyni, mert engem minden egyes nap érdekel. 

Légy mindennap önmagad

Elkezdtem minden nap egyre többet foglalkozni magammal, hogy mit szeretnék valójában csinálni, hiszen az ad örömet, és hosszútávú energiát a mindennapokhoz. Számomra a rajzolás, az írás, és a fényképezés adja meg azt az örömet, amely kikapcsol és hosszú távon feltölt. Eldöntöttem, hogy ezek lesznek azok a dolgok, amiket beépítek a mindennapjaimba, mert ezek a kreatív időtöltések azok amelyek a lényem gerincét alkotják. Amikor depressziós lesz valaki akkor elveszíti az életenergiáit, az érdeklődését, és minden addigi pozitívum kiszökik belőle, mint a lyukas vázából a víz.

Ezért nagyon fontos, hogy hagyd magad kibontakozni, tölts el magaddal pozitív, és tartalmas időt, amelyben azt teszel ami csak tetszik neked. Fontos, hogy ez építő jellegű időtöltés legyen, én a régi hobbijaim iránti érdeklődésem felélesztésében találtam meg azt a "foltozó anyagot" amely segített a gyógyulásban.

A hobbijaim iránti érdeklődés újra felélesztésével, úgy érzem, hogy őszintébb tudok lenni önmagamhoz, és közelebb kerültem az életcélom megértéséhez amivel már jó ideje nem ápoltam a kapcsolatot.Ebben persze sokat segített a támogató családi és baráti környezet is, akik végig biztattak, hogy ne adjam fel, és hogy építsen be újra az életembe azokat az időtöltéseket amelyek régen, és amelyek mostantól örömmel töltenek el. 

 Ne korlátozd le magad a külvilág véleménye miatt

Minden nap úgy felkelni, hogy csak a ma van neked, nem túl kellemes. A környezetünkben élő emberek viselkedése azt sugallja, hogy bennük ez a gondolat sosem merülne fel, emiatt persze még rosszabbul érzed magad, hiszen ez a "normális"-tól való újbóli eltérés, de tekints el ettől, most, nem ez számít: csak TE. Az, hogy a te lelki egészséged visszaálljon, hogy visszaszerezd ezt a rendkívüli kincset, amelynek a birtoklása nemcsak téged tesz boldoggá, hanem a környezetedet is. Emiatt hagyd abba önmagad ostorozását, senki sem tökéletes, nagyon sok ember küzd nagyon sokféle problémával. Nincs veled semmi probléma, csak épp egy nehéz korszakon mész keresztül. A léleknek is kell a megtisztulás, a régi elfedett sérelmek megbocsátása, az azokon való túllépés, amelyekről addig nem is gondoltad, hogy még mindig benned húzódnak.

Emiatt fontos, hogy tartsd a kapcsolatot a külvilággal, a barátokkal a családtagokkal, pozitív energiával téged feltöltő emberekkel, de soha ne engedd magadhoz közel az idegenek negatív kritikáit, és ne ostorozd magad olyan gondolatokkal, hogy ki mit gondolhat most rólad. Az, hogy egyes emberek mit gondolnak, főleg idegenek, vagy távolabbi munkatársak, az nem a te dolgod. Te csak azokra az emberekre fókuszálj, akik igazán számítanak neked. A legfontosabb személy ezek közül az emberek közül pedig TE vagy.