Akár hiszed, akár nem, minden boldogságnak és nyomorúságnak te magad vagy a forrása

Hetek teltek el az utolsó bejegyzésem óta, és bár szeretné táncikálva körbeugrálni a szobát azt dalolászva, hogy ezen időszak alatt bizony megtaláltam a gyógyulás forrását, mégsem akarok álltatni senkit: sajnos nem így történt. Egy csodálatos család vesz körül, amely bár sérült és csonka, de az enyém, egy fantasztikus társ aki mellett imádok felkelni, és aki mindig megnevettet, de az egyetlen embert aki változtathatna mindezen az áldatlan helyzeten, sajnos nem tudtam még maradéktalanul meggyőzni. Ez pedig nem más mint önmagam. 

SZERETEM ÖNMAGAM. 

Egyszerű igaz? Hát NEM!

Olyan egyszerű ezt a kis kétszavas mondatot leírni, kiejteni, és mégis, a tartalma mély, és mindenre kiható. Mert a szeretet határoz meg minket, minden belőlünk fakad. Bárhogy is létezik 6 milliárd ember ezen a földkerekségen, minden ember arca, ahogy azt érzékeljük TŐLÜNK ered. A hozzáállásunkból, és abból hogy, hogyan érzékeljük a valóságot. Egy alkalommal a természetgyógyászom azt mondta a derealizációtól szenvedő kis elmémnek, hogy és akkor mi van ha mindez nem valóság? Azt hittem leesek a székről, és belevágom az arcába, hogy a mindenit, hogy mondhatsz ilyet, egy szenvedő embernek, de végül csak annyit mondtam: hogy akkor mégis mi a valóság? A válasz megdöbbentően egyszerű és logikus volt, szégyellenem kellene, hogy nem nekem jutott eszembe. A valóság az, amit érzékelsz. Ne álltassunk magunkat, ez mindenkinek más. Egy színtévesztő másképp látja a tárgyakat mint, egy tökéletes látással rendelkező személy, egy magabiztos, életerőtől duzzadó, energikus ember mindenben lehetőséget, a depressziós, csüggedt, önértékelési hibáktól szenvedő mindenben problémát lát. Ha te most depressziótól vagy derealizációtól vagy hasonló dolgoktól szenvedsz, akkor nem a valóságot, hanem azok visszképét látod az állapotod által biztosított szemüvegen át.

Miért kezdjem a gyógyulást Önmagam szeretetével?

A legegyszerűbb ha arra gondolsz, hogy a világ egy térkép, te pedig a nagyító vagy, amely alatt értelmet nyernek a kisbetűkkel feltüntetett szövegek. Vagyis, az lesz a lényeges rész amely fölé felé helyezed a nagyítót, és csak akkor lesz olvasható, ha kiemeled a környezetéből. Ez a világ oly sokszor megfeledkezik megemlíteni a legfontosabbat: hogy rajtad keresztül lesz értelme mindennek, hogy minden hétköznapi ember hozzátesz az élethez, már azzal is, hogy aktívan jelen van a környezetében. Fontos vagy, te vagy a nagyító amelyen keresztül a világot szemléled, de sokszor nem is egyedül kezeled ezt az üveget. Ott vannak a családtagjaid, a szeretteid, a párod, akik a te nagyítódon keresztül (is) látják a világot.Ugye, hogy így már nem mindegy, milyen érzelmekkel teli nagyítót tartasz magad, és a szeretteid elé?

Nem kell meghatároznod azonnal az életed értelmét, csak tudd, hogy itt a helyed!

Amikor depresszióval vagy krónikus stresszel küzd az ember, akkor nem képes nyugodtan végiggondolni ezt a kérdést.Csak az igényt érzi magában, hogy meg kell válaszolnia az Önmagában ébredt bizonytalanságot, de a rosszullétek között ez szinte kivitelezhetetlen.De semmi probléma! Nem kell minden kérdésre azonnal választ találnunk, legyünk türelmesek, és próbáljunk meg válasz helyett a tettekkel választ találni a kérdésünkre. Ilyen esetben ezeket a hosszú távú életcélokat úgy kell kezelni, mint a mentőöveket. A stressz szorításában csak a múlt hibáin való rágódás, és a jelenben való boldogulás a fő cél, ami miatt teljesen elvész a jövőben való reménykedés. Pedig szükségünk van arra is, hogy bizakodjunk a szebb időkben! 

A célok ekkor több szolgálnak:

1. Van miért küzdenünk nap, mint nap;
2. Ezen célok elérése boldogsággal tölt el minket;
3. A pozitív érzések megerősítik Önmagunk fontosságát, és a magunkba vetett hitet;
4. Arra amire nem tudtunk a logikával és az józan ésszel választ találni, azt a tettek megteszik helyettünk.
   Vagyis szükség van célokra, egy hálóra amelyre célozhatsz a legsötétebb időkben is! 
   
   

Én hogyan kezdtem el újra felépíteni széttört Önmagam?
3 pontban szedtem össze azokat a dolgokat amik a kezdetek-kezdetén és később is erőt adtak a folytatáshoz:

1. Jelölj meg egy célt, és haladj mindennap felé!

Én a betegségből való gyógyulást az új célok kitűzésében határoztam meg, mivel ez volt az egyik első dolog ami eltűnt az életemből. Vagyis a jövőbe vetett hit, remény, bizalom szűnt meg bennem, ezeket követően pedig eltűntek a célok, ami miatt megszűntem aktívnak lenni a jelenben. Nagy érvágás ez egy olyan embernek, mint én aki a tanulásban, a tervezgetésben, az írásban, és kismillió kreatív időtöltésben töltötte el addig az idejét. 
Így hát ezzel kezdtem, apró célkitűzések pótlásával. Mivel féltem, hogy elfelejtem azt, ami aznap történt velem, vagy nem vagyok ott eléggé az állandó szorongások miatt, így elkezdtem újra naplót írni.Ez volt az én egyik apró célkitűzésem. Az írás miatt kényszerítettem magam, hogy mindennap már szinte túlzásba hajló részletességgel megfigyeljek mindent ami körülöttem történik, a többi emberrel való kapcsolataim is igyekeztem átitatni ezzel az újdonsült érdeklődéssel. Volt, hogy egy-egy beszélgetés érdekesebb részeit megismételtem magamban, míg egy adott személlyel beszéltem, hogy bevésődjenek a részletek, és meg tudjam írni őket teljes valójukban munka után. Miután hazajöttem rendkívüli elégedettséget éreztem, hogy mennyi részletet megörökítve írtam meg egy-egy érdekesebb napot az életemből. 
Írj magadnak te is egy bakancslistát, és kezd el lépésenként teljesíteni az oda felírt célokat!

2. Tölts pozitív visszajelzésekben gazdag, tartalmas időt Önmagaddal!

Ahhoz, hogy visszaszerezd az Önmagadba vetett bizalmat, és szeretetet, az kell, hogy tartalmas, szeretetteljes időt tölts el magadban. Legyél türelmes, és kezdj el időt szakítani azokra a dolgokra amiket szeretsz, fókuszálj magadra, és kérd ehhez a szeretteid türelmét, és megértését is. Próbáld meg magadban megtalálni a vágyakat: mit szeretné csinálni a jövőben, mit nem tettél meg a múltban amit megbántál? Miben nem kezdtél sohasem bele, pedig mindig vágytál rá? Kezdj el most lépésenként haladni ezek felé a célok felé! A legfontosabb, hogy légy szeretetteljes magaddal, kényeztesd magad, lepd meg magad apróságokkal, amik elégedettséggel töltenek el! Nem baj ha először még félsz, haladj apróságokkal a nagyobbak felé, hidd el erre érdemes időt szánnod!

3. Légy türelmes, ne add fel, és adj időt magadnak

Egy dolgot fontos megjegyezni: a gyógyulás időbe fog kerülni, és nagyon sok türelmet fog igényelni a magad, és szeretteid részéről. Ez azonban egy olyan harc, amelyért megéri küzdeni. Lehet, hogy néha azt fogod érezni, belehalsz a reménytelenségbe, és abba amit érzel, de nyugodj meg, nem lesz semmi baj! Csak tudd, hogy amiket érzel, csak érzések, el fognak múlni! Ha rossz gondolatok jutnak az eszedbe a legfontosabb, hogy helyettesítsd őket egy másik, pozitív gondolattal!
Pl. Ha az jut eszedbe, hogy mi értelme az életednek, ha nem élhetsz úgy mint a többi ember, boldogan és elégedetten; akkor rázd meg magad és gondold azt: én egy nagyon értékes ember vagyok, aki minden jót megérdemel ami csak várhatja az életben, csak türelmesnek kell hozzá lennem, és megtörténik!
Kényeztesd magad ahol csak lehet, és tarts ki, hidd el minden nap, minden eltelt hét, és hónap közelebb visz téged a célodhoz, a betegség enyhüléséhez!